• Nevezetességek

A kúria klasszicista épületegyüttesét a szőlőműveléssel foglalkozó Apponyi család építtette az 1840-es években. Az uradalom a régi Úri utcában található, ahol a grófi lakrész mellett helyet kapott a főintéző lakása, vendégszobák, a főerdész, a pincemester és a személyzet szolgálati épületei is. Hatalmas présházat és pincerendszert is építettek.
Ebben az időszakban úri passziónak számított az uradalmi erdőben zajló nagy hajtóvadászat, mikor a grófi család tagjaival, rokonokkal és meghívott vendégekkel teltek meg a kúria szobái.
Az idő során az épület lepusztult, ezért 2005-ben az Orfeusz-program pályázati támogatásából, valamint önerőből a helyi önkormányzat 2006-ban teljesen felújíttatta.
Jelenleg az önkormányzati tulajdonú ingatlan szálláshelyként működik, melyben hét szoba várja a pihenni vágyókat.

     

     

A forrás a Mórágyi-völgy bal oldalán az út mellett bukkant ki a domboldalból. A Bátaapátiak csak a Mórágyi-völgy forrásaként ismerték, és a kutatásokat végző geológusok nevezték el Anyák kútja forrásnak. A Bátaapátiak egyik kedvenc kirándulóhelye volt. A völgyben kiépülő hulladéktároló és az ahhoz vezető út érintette a forrás területét. Nem szerettük volna, hogy ez a forrás eltűnjön a völgy feltöltődésével egyidőben, ezért a forrás vize becsatornázásra került és ma a völgy feltöltését lezáró gránitfalból folyik a forrás vize. A hűsítő friss forrásvizet nagyon sokan palackokba töltik és hazaviszik, hogy otthon is fogyasztani tudják ezt a finom vizet. A forrás mellett kialakításra került egy szalonnasütő hely kiülővel, amely a Bátaapátiak és az idelátogatók ma is kedvenc látogatóhelye.

   

A tájházban régi sváb eredeti népviseletet, berendezést, használati tárgyakat tekinthetünk meg.
A szobák elrendezése is tükrözi a kor mivoltát. Kettő lakószoba, egy úgynevezett tiszta szoba, valamint egy konyha helyezkedik el ez épületben.
A melléképületben a földműveléshez és állattenyésztéshez szükséges tárgyak találhatóak.

  

Bejelentkezés: Horváth Jánosné - 30/568-0794

     

     

     

Apathi-t, középkori monostori föld-et 1903 óta nevezik Bátaapátinak.
A település a 150 éves török uralom idején elnéptelenedett, 1730-tól a Mercy, majd az Apponyi földesúri család németországi evangélikus jobbágyokat telepített ide. A falu az 1780-as években már ezernél több lakost számlált. Az 1781. évi türelmi rendelet engedélyezte számukra egyházközség szervezését és templom építését. A kőből és téglából készült későbarokk evangélikus templomot 1789-ben szentelték fel.

A 28 méter magas, sisakos tornyú, 23x13 méter alapterületű épület 600-700 személy befogadására alkalmas. Két harangja Fischer János pécsi műhelyéből való. A templomot fokozatosan és igényesen felszerelték toronyórával, orgonával; a szószékoltárt Wits István akadémiai festő művével díszítették.
A 215 éves műemlék jellegű templom változatlanul őrzi eredeti berendezését, díszes karzatát. A templom karbantartásáról a gyülekezet rendszeresen gondoskodott (felújították 1820-ban, 1897-ben, 1905-ben). Az 1906-ban kitelepített németek és leszármazottaik adományaiból kicserélték a tetőszerkezetet és bevezették a villanyáramot.Bátaapáti egykori és mai lakói számára a hajdani erős vár az összefogás jelképe.

dr. Kolta László (helytörténész)

Bejelentkezés: Horváth Jánosné - 30/568-0794

    

      

    

Apátihoz tartozó külterület, mely az Apáti patak forrásvidéke irányába, az Apáti erdő és a Véméndi erdő találkozásánál, egy keskeny völgyben kialakult, egy utcás település volt.
Az Apponyiak hamar felismerték és kihasználták a táj kedvező éghajlati adottságait. A jóminőségű borok értékesítésre ösztönözték a földesurat, aki megteremtette a borok palackozásának helyi feltételeit.
Üveggyártással és erdőgazdálkodással foglalkoztak.
Építkeztek, temetőt alakítottak ki, 1888-ban az imaház bejáratához kb. 10 méter magas tornyot építettek téglából.
Ez a kis templomtornyocska megtépázott maradványa jelzi, hogy itt valamikor szorgos, szegény emberek éltek.
Üveghuta 180 éves története a nincstelen svábok befogadásával kezdődött és 1946-ban a német anyanyelvűek kollektív elűzésével bezárult. A kitelepítéskor meghagyott 2-3 család az 1950-es években elköltözött vagy kihalt.
Az élet leállt, az Üveghuta megszűnt.
A döngölt falu lakatlan házakat az időjárás viszontagságai szétmálasztották.